A kiváló tudós első ízben nagy feltűnést keltő előadásban számolt be kutatásairól, még német nyelven, s ennek az előadásnak az anyaga jelent meg később az évkönyvben. A Budapesti Hírlap 1858. július 20-i száma így ír a jeles eseményről:
„Molnár János pesti gyógyszerész kezdte meg fölolvasását a budai úgynevezett „Lukács-fürdő“ topograpbiai s gyógytani megismertetéséről, — térképet csatolván a szóban levő fürdő helyiségéröli értekezéséhez, s e térképet könnyebb megszemlélhetés végett a táblára függesztvén. Előadásának első része az említett fürdő nevezetének származását tartalmazta, megmagyarázván, hogy mikép neveztetett az hun magyar őseink alatt; mikor és miért „felhév víznek ; mikor Lukker -fürdőnek, s hogyan nyerte a mai „Lukács- fürdő nevezetet.
Természetrajzi szempontból ismertetvén aztán ezen fürdőt, megmagyarázta az abban található gyógyvíz alkrészeit, minőségét, vegytani elemeit, ezek arányát s hatását, többek közt számos mohlepte fakövületeket mutatván föl, melyek közt az ismeretes nymphaea-féle moházalagok voltak kitünően szépek. A mi az érdemes értekező előadásából e fürdő iránt leginkább érdekli a közönséget, az következőben áll. A Lukács fürdőt t.i. legközelebb Heinrich János s Wagner János építész vették haszonbérbe, oly czélból, hogy azt természeti előnyeihez képest, ne csak jobb karba hozzák, hanem föl is építsék s a helyiséget legalább 200 lakszobával szaporítsák.
Bizony fölséges gondolat; mert bár a budapesti közönség részére elégségesnek látszik is a „Császár -fürdő — tapasztalati tény, hogy a vidékiek nagy tódulásainak megfelelni az már most nem képes. A csaknem egyazon gyönyörű kilátású s fekvésű ponton elterülő Lukácsfürdő tehát, valamint az üdítő kedvtöltés, úgy a gyógyerö szempontjából is, méltó kiegészítője leend a Császárfürdőnek. — A Lukácsfürdö vize ugyanis hatályos: időszaki rheumákban; köszvényben , vérbőségből származó bajokban, idegzetes szédelgésekben; gyomorgörcsökben; ideges fejfájdalmakban; csipőfájdalmakban; rásztkórokban; búskomorságban; izomreszketésekben; nehéznyavalyában; szélhüdésekben; aranyérben; altesti bajokban; rendetlen tisztulásokban s időelőtti szülésekben.
Az értekezés német nyelven tartatott ugyan, de jelességénél fogva megkéretett az előadó, hogy értekezését a természettudományi társulat évkönyvei számára átengedni szíveskednék.”
