A tóban végzett, eredménytelen merülési kísérletek után 1959-ben barlangászok próbáltak a felső bejáraton leereszkedve, szabadtüdővel átjutni a szifonon. Beszámolók szerint 1953-ban már átúsztak egy szifont, ám ezúttal az alacsony vízállás lehetővé tette, hogy valamivel messzebb jussanak. Az Egyetemi Lapok, az ELTE újságjának beszámolója szerint Holly István volt az első, aki sikerrel járt, és elért a következő levegős részekig, pusztán búvármaszkot és vízhatlan lámpát használva.
Ezek után légzőkészülékkel merülő búvárokat hívtak segítségül, és megállapították, hogy a barlang igen mély és nagy kiterjedésű. Az elért eredményekről a Karszt és barlang c. lapba is írt beszámolót Holly István. A komolyabb víz alatti kutatások ezután kezdődtek, ám természetesen még évekbe telt, amíg komolyabb eredményeket tudtak elérni.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár