Út a hegy gyomrába
Már Molnár János is felvetette 1859-es tanulmányában, hogy utat kellene nyitni a Józsefhegy gyomrában levő, újonnan felfedezett barlanghoz. Így fogalmazott:
„Egyébiránt a szenvedő emberiség érdekében és a tudomány szempontjából is kívánatos volna az új vízmedenczéhez egy alagút által jutni, hogy ez által e résznek is lehetne hasznát venni.”
Ez az elképzelés viszont még nagyon sokáig nem valósult meg. A hetvenes évek közepén merült fel aztán újból a terv. Az Élet és Tudomány 1976. szeptember 17-i számában található egy cikk, melynek címe Gyógyhatású barlang Budapesten, szerzője pedig Dr. Kessler Hubert. aki írásában így fogalmaz:
„E barlang gyógyításra való felhasználására részletes javaslatot dolgoztak ki az Egészségügyi Minisztérium számára. A Bányászati Tervező Irodában elkészítették a megvalósításhoz szükséges műszaki terveket is. A tervek sxerint a barlangot a SZOT gyógyüdülővel összekötnék az utóbbi előtt létesítendő 50 m mély aknával, felvonóval és egy körülbelül 50 m hosszú vízszintes táróval.”
Tehát több, mint egy évszázad elteltével Kessler hasonló indokát adja a fúrásnak mint Molnár.
A búvárok által ma is használt táró, ahol a bázis is található, jól ismert minden látogató számára. Az üdülőhöz vezető felvonó, s a Lukács-fürdő irányába vezető leágazás nem valósult meg, ám a táró így is utat nyitott a hegy gyomrába, s évtizedekkel később innen törték át a falat az új szakaszhoz. Az itt található nagy terem pedig Kessler Hubert nevét viseli.
Az alábbi tervek az Élet és tudományban a cikk illusztrációiként jelentek meg.
Képek: Arcanum Digitális Tudománytár